A te macskád, a te egered!
Háborúban az egerekkel

Kiástam a csatabárdot az egerek ellen. Eddig is sok baj volt velük, de a szívbor miatt végképp elhatároztam, hogy leszámolok velük. Semmi rághatót nem lehet tőlük a garázsban tárolni.

Eddig jópofa családi tréfálkozások tárgya volt, hogy elkényeztetett Lóci macskánk, aki nevéhez méltóan óriásira nőtt, időnként be-be állított a lakásba egy egérrel, hogy a méregdrága hi-tech macskatápot meghálálja és elbüszkélkedjen bio-zsákmányával, hogy mekkora vadász ő és besöpörje az ezért járó simit a kobakjára.

Az egerek házunk fala alá ásták be magukat és esténként ott matattak a fal mellet húzódó gyöngyvirág ágyas susogó levelei között, de a fal alatt bejáratosak voltak a garázsunkba is, ahol válogatás nélkül mindent összerágtak, a kerti kesztyűktől kezdve, a magnókazetták dobozán, szivacsokon át a virágföldes zsákig, sőt még előző autóm kilométer kimutatását tartalmazó pici notesz keménypapír fedelét is.

Lendületesen pusztították a téli madáretetésekre félretett szotyolát és ültetésre szánt növényi magvakat s étvágyuk, mindent rágni-vágyásuk oly féktelennek tűnt, hogy nagyobbik fiam aggódva márt azt tudakolta tőlem, hogy a garázsomba betárolt téli gumijai vajon biztonságban vannak-e bélpoklos egereinktől.

Az még a dolgok vicces oldalához tartozott, hogy Lóci egyszer zuhogó esőben kéredzkedett be a terasz felől és bebocsáttatást nyerve egy kövérre hízott, ámde csuromvizes egeret pottyantott rettentő büszkén a perzsaszőnyeg szélére. Feleségem körömlakkozásból ocsúdva kisebb sikkantásokkal igyekezett engem a számítógép mellől célirányos cselekvésre serkenteni, hogy takarítanám már el végre a szoba közepéről azt a nedves szörnyűséget, amire kiböktem az azóta sokszor idézett klasszikus mondatot:

„A te macskád. A te egered,” s békésen interneteztem tovább.

Mit volt mit tennie, majdnem tekercsnyi kéztörlő papírt gombolyított le, hogy irtózatát tompítsa és egy nylonzacskóba majd a szemétbe továbbította a pici rágcsáló földi maradványait. Az esetből botrány lett, Lócival három napig nem lehetett bírni, fel-alá randalírozott és tüntetett, kereste megérdemelt egerét.

Megfigyeltük szokását, hogy amint esni kezdett az eső, hanyatt-homlok rohant a gyöngyvirágok közé, ahonnan mindig csurom vizesen és többnyire egérrel tért vissza.

Büszkénk voltunk házi kedvencünkre, mert lám míly szépen teszi legszentebb macskadolgát és szaporán írtja a szaporákat, de az elmúlt hetekben a dolgok bizony durván elfajultak. Éjszaka nyitott ablakkal alszunk és a macska ezt kihasználva, éjszakai egárzsákmányával kezdett beugrálni a lakásba.

Volt olyan hét, hogy háromszor is arra riadtunk: macska huppan, egér cikkan, majd macskagalopp, vad hajsza hangjai a macskaszem által oly kiválóan átlátható koromsötét nappaliból. Nyilván a dohányzóasztal és a heverő lábai között sokkal kényelmesebb az egérrel játszadozni, mert az a kis zsivány nem tud olyan könnyen itt elbújni, mint odakint fűszálak meg a levelek között.

Látványos éjszakai vonatozások alakultak így ki lakásunkban, amitől az utca túlsó oldalán lakók nyilván a hasukat fogták volna a röhögéstől, ha ugyan van valakinek hajnali fél kettőkor röhögni kedve. Azt már ne feszegessük, hogy csipái között ilyenkor átlát-e az utca túloldalára, hogy a szemközti lakásban szemügyre vegye nyilván elmeháborodott szomszédjait.

Az éji őrán elöl szökellt tehát az egér, nyomában a macska, a macska után mi, kisseprűvel és lapáttal, mert ez bizonyult a legpraktikusabb eszköznek az egér full body kontakt nélküli befogására, majd odakint a macska orra elé való visszahelyezésére. Az egeret, ha már egyszer megvan, mégsem hagyhatjuk futni, viszont a városi létben eljámborult kultúrember nem fog fogpasztatubusként szétpasszírozni egy pici élőlényt.

A játszadozás oda fajult, hogy egyik este, miután nejem az egér-macska párost a lakásból kiebrudalta, még forgott a zárban a kulcs, mire a macska már huppant is a nyitott ablakon át befelé a hálószobába. Naná, hogy az egérrel a szájában. Mintha valaki lenyomta volna a „restart game” gombot.

Mit mondjak, azóta zárt ablakkal alszunk.

Most, hogy készülünk a 15. Borfesztiválra, egyre gyűlik a holmi, napernyők, műanyagszékek, üléspárnák, papírzacskók, dobozok, sok-sok minden, amire majd szükség lesz az ötnapos rendezvényhez. De a nagy garázsban, amely egyébként annyira ideális lenne tárolási célra, semmi rághatót nem merünk hagyni, nehogy tönkretegyék az az egerek.

Nagyon elegem lett az egérvircsaftból, mert közben rájöttem, hogy Lóci-féle bio metódus nem elég hatékony. Pár napja négy egérfogót – két csapóst és két ketrecest - vetettünk be friss sajttal felékesítve.

Ha hasonló problémájuk van, gyorsan felejtsék el a jópofa kis rázdrótos ketrecet! Csak arra jó, hogy ugyanúgy megfogja az ujjukat, mint a miénket. Nálunk ráadásul az egerek nálunk ezekbe tüntetőleg belakakálnak, de a benne lévő sajthoz eszük ágában nincs bemenni. A csapós egércsapdák kiválóan működtek, bár 40 éve tán, hogy nagyanyáméknál utoljára hasonlót láttam a sárgabarackdzsem mögött kamrában.

Két csapdánk már az első alkalommal két egeret fogott, s mára a hatodik egérnél tartunk. Hogy Lóci hány egértől szabadított meg bennünket az rejtély, de feltehetően tucatnyi egéren lehetünk túl. Feleségemmel megdöbbentünk, mert a csapdákban egy-két rágcsálónál igazán nem számítottunk többre.

Kertünkön fél tucat macska is átjár, sőt nyest is előfordul errefelé. (Tudta, hogy Budapesten rengeteg a nyest? Lásd: http://www.zug.hu/nyest/ ) Hát ezek nem fognak egeret?

Elhatároztuk, hogy mint a kínai császárok és Walter Ulbricht, falat építünk! Egérmentesen elfalaztatjuk a garázs és a ház pincéje közötti átjárást, és a ház fala mellett betonozással szüntetjük meg az egerek grasszálását és visszafoglaljuk a garázsunkat!

Persze vannak más módszerek is, mint egérméreg – a macskák miatt nem lehet – vagy egér-ragasztószalag. Erről csak minap hallottam. Körbe kell vele ragasztani féltett tárgyainkat és az egér - ha arrajár - beleragad. A baj ezzel az, hogy a megfogott egér él és cincog, meg kell ölni! Ezt az aktust mi inkább a macskára hagynánk, csak hát az egeret nem nagyon szeretnénk a ragasztóról leválasztani, a macskát meg nem lehet a ragasztóra ráengedni.

Még a végén az is beleragad.