A legbefejezettebb bor

Budai Borfesztivál, 2006. szeptember 6-10 - Számtalan pici történet esett meg velünk a borfesztivál öt napja alatt.

A legszebb méltatást egy szlovákiai magyar bortermelőtől kaptuk, aki Komárom környékéről jött át egy kisebb csoporttal körülnézni.
Szagolgatták a bort, himbálgatták a kóstoló poharat, nézték fényét, megvillanó árnyait, szörcsöltek, szörpöltek, kóstolgattak, aztán az atyafi kibökte:

„Nézze uram! Mi itt már sok helyen megfordultunk, sok mindent megpróbáltunk, de állítom, hogy ez itt a fesztivál legbefejezettebb bora,” szólt súllyal, aztán pohara fenekéről eltüntette az utolsó korty Vranacot is. Majd társaival elbúcsúztak és továbbporoszkált a déli verőfényben, mert hát valamikor a harmadik napon akkortájt jártak ott.

Mi meg ottmaradtunk a pult mögött és tettünk vettünk, vártuk a további vendégeket.
Én meg eltöprengtem, ízlelgettem a még mindig a fülemben csengő szavait.

Akkor még nem is fogtam fel teljesen, milyen ajándékot adott…