Ezüstérmes a Szívbor
Budai Borfesztivál, 2006. szeptember 6-10. – Az első napon még a fejemben volt, aztán a sok nyüzsgéstől el is feledkeztem róla. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor az ötödik napon, vasárnap délelőtt egy ismerősnek tűnő őszes-jóképű, szerfelett civilizált külsejű úriember állt meg másodmagával a stand előtt és arról tájékoztatott bennünket, hogy borunk arany és ezüst esélyes az utolsó fordulók előtt.
Csak később jövök rá, hogy a Sárkány Péterként bemutatkozó urat már a Decanter akkori számában láttam öltönyben, nyakkendőben egy különös nagybőgő mögött. A bőgő egyik oldala tökéletes bőgő, a másik viszont egy belülről kivilágított bárszekrényre hajazott. Ennek a húrjait látszott pengetni az úr, aki egyébként nemzetközi borbíró és a fesztiválon öt napon át több fordulóban a vakon elvégzett látogatói szavazásokat szervezte.
Még augusztusban be kellett küldeni 12 palack bort a fesztivál szervezőinek a „Fesztivál bora” versenyre. Szasával, a Plantaze borászával gyorsan eldöntjük: a Vranac Pro Cordét nevezzük.
A bejelentés után Sárkány jobbra el.
Ragyogó napsütésben szemből érkezik Szasa és Nikola, a Plantaze két embere. Azért jöttek a fesztiválra, hogy körülszimatolják az új piacot. Lelkendezve újságoljuk nekik a híreket. Mi örülünk, ők blazírtan fogadják: hát persze, mi sem természetesebb annál, hogy az ember bora arany vagy ezüstérmes lesz.
Business as usual.
Nem ragozom sokat. Az aranyba hajló ezüstös lebegésből végül a vörösök között ezüst lett. Talán egyetlen külföldi borként magyar borok között egy magyar borfesztiválon.
A fesztivál bora egy 20 ezer forintos aszú esszencia lett. Nem is tudom, az esszencia vajon bornak számít? De ne feszegessük, nem vagyok én MW és szép az ezüst szint is.
Szasa a végén magabiztosan meg is jegyzi: „Igen vártam, hogy a Pro Corde legalább egy ezüstöt kap.” Szeme sem csillan, látszik nem viccel, komolyan gondolja és teljesen magától értetődően.
Affene a magabiztosságát…El kéne tőle tanulni.
Nikola rátromfol: "ha a Vranacot neveztük volna, akkor az kapott volna ezüst érmet."
Jó. jövőre is eljövünk és akkor a Vranaccal nevezünk. Akkor még nem is tudtuk, hogy a Vranac nem várt ránk, szerzett ő magának pár nap múlva ezüstöt nélkülünk is...