Neszek, illatok, fények…

2006. szeptember 18-a emlékére.

Hangfoszlányok, autósurranás, női cipők koppanása az aszfaltozott járdán, gyerekcsevely - az utca végén van a Rákóczi gimnázium, s erre mennek haza a diákok - köhintések, női beszélgetések – ilyesmi hallatszik be a bolt vörösbarnára festett nyitott ajtaján.

Kint dízelautó kerreg és parkol be latin zenére a bolt előtti járdához. A motor leáll, a zene gombnyomásra hirtelen véget ér, majd ajtó puffan és távirányított zár-retesz kattan. Egy kis szünet és a szemben lévő ékszerüzlet tulajdonosát már az utca túloldalán látom, ahogy kinyitja üzlete ajtaját. Majd egy elhaladó jármű lebbenti be a szomszédos Fornetti sütöde illatát be a boltba… Neszek, illatok, fények – részévé váltunk a Keleti Károly utca életének.

Szeptember 18-án megnyitottuk boltunkat. 22 négyzetméter vörös és elefántcsontszínű falakkal, elegáns fekete polcokkal rajtuk a borok meg fekete tálkákban potpourri és fahéj rudacskák, hogy jó illat is legyen… Nagy üvegformájú rizspapír IKEA lámpák biztosítják a fényt – a ridegfényű mennyezeti neont semmi pénzért fel nem gyújtanánk – asztal törökös fekete-rőt terítővel, s rajta Goába való iparművész lámpa. A falak mentén színes üvegpohárkákban mécsesek…

A padlózat mákszem pontocskákkal díszített fehér kerámiakockáit hosszában csíkosra varrott, de amúgy egyszínű gyékényszőnyeg fedi két – fehéres, rózsás, halványsárgás rongyszőnyeggel.

A kirakatban, ami ablak-párkánnyi csupán, ezüstszínű gyertyatartók meredeznek a beléjük nyomott bordó és narancsszínű gyertyákkal, fallikus őrszemekként álldogálva a kitett borospalackok és egy pici borosüvegeket rejtő díszdoboz felett.
Az összbenyomás: elegáns boltocska, amely – ki tudja miért, de valamiért nagyon – a nőkre hat.

Már az előkészületek során meg-megálltak a kirakat előtt és mutogattak a barátnőjüknek, a fiújuknak vagy a férjüknek – az utóbbiak férfiúi felsőbbrendűséggel pillantottak a kirakatra és szűrték ki fogaik közül – hogy: „hm, érdekes..” majd vonszolták tovább párjukat az egyik vagy másik irányba.

Az eddigi vevők kétharmada – az eddigiekből ki fogják találni – nő. Szóló hölgyek, fiatalok, középkorúak, idősebbek, vagy anya lányával, nők barátjuk, férjük oldalán. És komolyan, őszinte érdeklődéssel hallgatják a borokról szóló történeteket…

Nejem megjósolta, hogy így lesz. Azt mondta, a borról szóló döntések zömét nők hozzák meg.
Azt gondoltam, badarság, a bor férfias dolog, itt a férfiak döntenek.
S lám az élet mást mutat…